Napjainkban újra nehéz napokat élnek át a tőzsdéken befektetők. A válság csak mélyül, az indexek sorra döntik meg negatív rekordjaikat. Ilyenkor szoktak megjelenni a múltban megélt válságok alapján a mostani jövőre vonatkozó előrejelzések. Ezek alapján azt mondhatjuk: azt nem tudni, hogy mikor áll meg az esés, de az biztosnak látszik, hogy egy idő múlva újra növekedni fognak a részvények árai. Hosszútávon a részvények mindig jobban teljesítenek, mint a kötvények. Tehát a kérdés csak az, hogy mikor érdemes visszalépni a piacra, hogy ne veszítsünk, és részese lehessünk az újabb emelkedő ciklusnak.
Az ilyen, és ehhez hasonló prognózisoknak van egy óriási problémájuk, tudniillik csak a meglévő rendszerükben gondolkoznak, azokat nem kérdőjelezik meg, belső szabályozásban látják a megoldásokat. Pedig ha alapjaiban kezdenék el vizsgálni a tőzsdei kereskedést, akkor kiderülhetne az, hogy az emberi közösségek egészséges életével nincs összhangban a rendszer.
Egyik nagy probléma a tulajdonlás kezelése. A tőzsdén bárki lehet olyan cégnek a tulajdonosa, amelyről alig valamit, vagy semmit nem tud. Miért volna ez baj? Kérdik sokan. Szabad piacon élünk. A probléma az, hogy az így tulajdonosként megjelenő emberekben nem tud megjelenni a felelősség érzete az adott cég iránt. Pedig hát, aki tulajdonos, az felelősséggel is tartozik tulajdonáért a való életben. E felelősség hiánya azért is sajnálatos továbbá, mert itt nem csak materiális tulajdonról van szó, hanem emberek egy közösségének munkájáról, életéről, továbbá a velük kapcsolatba kerülő közösségekről. Hogyan várhatnánk el másoktól munkánk, munkahelyünk tiszteletét, ha mi magunk sem így viselkedünk. Nincs ez jól így. A gazdasági vállalatoknak az ő munkájukat szívükön viselők tulajdonában szükséges lenniük. Annál a vállalatnál, cégnél, ahol ez nem így alakul, ott az elköteleződés, motiváció csökken, ebből következően a vállalat teljesítménye is.
Következő nagyobb probléma halmaz a spekuláció támogatása. A való életben, valós teljesítményt nyújtó vállalatokkal csupán nyerészkedési célból spekulálnak emberek, emberi közösségek. Mindenki, aki nem dolgozik a vállalatban és úgy tulajdonos, az csak a pénzért akarhat tulajdonos lenni. Hiszen valós teljesítményre nem nyílik lehetősége a vállalatban. Az megtévesztő lehet, hogy csak bizonyos piaci magatartást tartanak spekulatívnak, piacot befolyásolónak. Fontos látni, hogy ha valamit kicsiben csinálnak, az még attól létezik, és sok kicsi sokra megy. Ebből következően nem lepődhetünk meg semmin a tőzsdei árakat figyelve. A jegyzett cégek valós értéke, és annak változása, a kereslet-kínálat alakulása, az ország, és a nemzetközi helyzet, stb. csak kiindulópontja lehet a pillanatnyi árnak. Az áralakulást végső soron pszichológiai tényezők jelentősen befolyásolják, a valóságban zajló folyamatokat nem tükrözik a tranzakciók. Hosszabb távon biztosan kárt okoz a vállalatnak, hiába van lehetőség a tőzsdén forrásbevonásra, és népszerűsítésre. A tőzsde által nyújtott előnyöket más területen meg lehet szerezni úgy, hogy azok a valósággal ne veszítsék el a kapcsolatot.
A tőzsde jövőjére nézve több megoldás is létezik szerintem. Abban megegyeznek, hogy mindegyik a megszűnését vizionálja hosszútávon. A legdrasztikusabb megszűnés, hogy a kereskedést beszünteti az állam, és valamilyen szabály(ok) szerint a tulajdonlás kérdését rendezi. Ennél kicsit finomabb megoldás, ha a jegyzett vállalatok a piacon felvásárolják részvényeiket, és elhagyják a piacot. Ezzel a megoldással sajnos kevesen tudnak csak élni, főleg a mostani forrásszűkös helyzetben. Harmadik, és egyben legvalószínűbb eset, hogy egy hosszabb folyamat eredményeképpen az árak zuhannak, amit többen kihasználnak és egyes vállalatokban jelentős befolyásra tesznek szert, utána pedig a rendes tulajdonossal megállapodva elhagyják a parkettet. Ez a verzió azért rendkívül veszélyes, mert közben az adott vállalatba vetett bizalom, ebből következően annak teljesítménye is, rendkívül lecsökkenhet. Végül pedig oda vezet, hogy lesz egy vagy több jelentősebb befolyással rendelkező olyan tulajdonos, aki(k) megint csak nyereségvágyból vannak a cégben, annak éltetői jóváhagyása nélkül.
Az utolsó két változat mögött az a meglátás húzódik, hogy a felelős tulajdonosok rá fognak eszmélni arra, hogy vállalatuknak akkor tesznek jót, ha saját maguk alakítják a tulajdonosi szerkezetet, mint ahogyan az most is történik a zártkörűen működő részvénytársaságoknál. Ezen magatartáson belül is erősödni fog az olyan tőkéstársak bevonása, akik nem csak tőkét hanem valamilyen hozzáadott értéket is hoznak a vállalatba. Az a befektető, aki csak a hatalom, információ, vagy pénzügyi haszon reményében akar majd tulajdont szerezni, akkor sem lesz kívánatos, ha a tulajdonosok már előzőleg ismerik. Egyáltalán nem biztos, hogy egy vállalat folyamatosan növekedni akar, és magas osztalékokat akar fizetni. Ellenben lehet, hogy felelős társadalmi magatartását kívánja erősíteni például. Az emberek tudatos magatartása a gazdaságban is folyamatosan erősödik, a fogyasztói társadalom árnyoldalai egyre többeknek nyilvánvalóak. Érdemes ezt számításba vennünk, ha a válság kiváltó okait meg szeretnénk érteni, és jövője felől szeretnénk gondolkodni. Közeledik az az idő, amikor a kapitalizmus alapeszméit kényszerűen felül kell vizsgálnunk, ha már ezt eddig elmulasztottuk.