A Morális Hitel Egyesület Blogja

KamaszBank


Kamasz gyermekeimre legjellemzőbb talán az, hogy csak magukra tudnak gondolni. A családot, mint saját infrastruktúrájukat kezelik, abba be nem tesznek semmit, csak használják, élvezik előnyeit. Akkor jönnek haza, ha álmosak, éhesek, tiszta ruha kell, vagy pénzre van szükségük. Kizabálják a hűtőt, kifürdik a melegvizet, elhasználják a samponomat, a borotváimat, elhordják kedvenc ruhadarabjaimat, és kizsebelnek. Vállalásaikkal hadilábon állnak, most fáradtak, most el kell menniük, most nem érnek rá… Tetteik sem közvetlen a családra, sem a tágabb környezetükre gyakorolt hatásával egyáltalán nincsenek tisztában, nem is érdekli őket. Énjük erősítésén dolgoznak, ezt ki kell bírni. (Vekerdy egyszer azt mondta, azért olyan édesek a kisgyerekek, hogy eléggé megszerethessük őket ahhoz, hogy a kamaszkort kibírjuk.:)

Egyes neves bankjaink manapság azt játsszák, hogy nem újítják meg az évek óta náluk forgalmazó céges ügyfeleik hiteleit, inkább tönkreteszik eddigi partnereiket, akik már rengeteg pénzt hoztak nekik a konyhára. Egyszer csak nemkívánatossá váltak, ezen cikk – és ezen ország – kereteit meghaladó okoknál fogva.

Amikor felmondanak egy hitelt, akkor fogalmuk sincs, hogy mit művelnek valójában. Mint egy kamasz, csak a nagyon-rövid-távú, szinte azonnali vágyaikat, érdekeiket tartják szem előtt. Hogy mi történik a vevőkkel, beszállítókkal, az alkalmazottakkal, milyen hatása van ennek a tettnek az adott szektorra, az egész gazdaságra, az indifferens. „Nem az ő dolguk.”

Globális gazdaságunkban, végtelen egymásrautaltságunkban, szoros összekötöttségünkben egy cég bedőlése, nem intézhető el egy vállrándítással! Hatalmas tovagyűrűző hatása van! Olyan, mintha a testemben csak az egyik szervem mondaná fel a szolgálatot, és azt mondanám: „Na és, van egy csomó másik…” Gondolja csak végig az olvasó, milyen hatalmas kárt szenvednek az alkalmazottak, családjaik, a szállító cégek és alkalmazottaik, a leendő vevők és korábbi megrendelők! Pár gondolati lépesen belül sokmillió érintett kerül a látókörünkbe!

Beindult ez az önmagát gerjesztő negatív visszacsatoló mechanizmus, a csődhullám, és ezt egyre nehezebb megállítani… ha egyáltalán még lehetséges.

Késleltetni, hogy szembenézzünk ezzel a ténnyel, azt persze lehet. A bank, betétest és hitelest egymás elől eltakaró mechanizmusa segít minket bealudni. Ha a gazdaság bedőlését nem is lassítja, eltakarja előlünk, hogy mekkora gáz van. A magánemberek megtakarításaikat – többnyire a kockázat nélküli magas kamat reményében – betétként elhelyezték a bankokban. Pénzük virtuálisan még ott van a megtakarítási számlákon, gyakorlatban pedig ki van hitelezve – akár többszörösen is – olyan magánszemélyeknek, akik a bedőlő cégekben dolgoztak, és olyan cégeknek, amelyek előbb-utóbb bedőlnek, mert már senkinek nincs pénze tőlük vásárolni. A bank egyszer le kell majd írja hitelezési veszteségként a most még kétesélyesnek hazudott kihelyezéseket. A betéteseknek úgy tűnik, mintha pénzük még meglenne, abban a biztos tudatban élnek, hogy van a bankban megtakarított pénzem, biztonságban vagyok. Holott ez egyre inkább csak egy illúzió. Ebben is össze vagyunk kötve, betétes és hiteles. Ezért sem mindegy, hanem mindenkit érint, hogy csődbe megy egy cég, vagy sem.

Tanulságok:
Össze vagyunk kötve. Felelősek vagyunk minden emberért, minden cégért!
A magas kamat reményében elhelyezett betétesek tartják fent a mai bankrendszert.
Kapzsiságunkban munka és felelősségvállalás nélkül egyéni haszonra akarunk szert tenni, mint a kamaszok.

Törvényszerűség: A gazdaságban minden egyéni ítélet hibás! Ki lehet mondani, hogy ma már minden gazdaságra vonatkozó döntés rossz, káros, ami egyoldalúan, az érintettekkel való egyeztetés nélkül jön létre.

Megoldás:
Gazdasági, pénzügyi döntéseink meghozatalakor nem szabad csupán a rövid-távú fiskális szempontokat figyelembe vennünk. A FelnőttBank betéteseinek először is le kell ülnie az ügyféllel, és meg kell őt mélyen ismernie. Azután meg kell ismernie a beszállítóikat, alkalmazottaikat, akiket egy tollvonással szintén tönkretehetne. Ha bajban van, segítségére kell sietnie! Fel kell mérnie tettei tágabb következményeit! Mindezt persze nem lehet elvárni egy mai KamaszBanktól. Társulásokat kell létrehoznunk. A megtakarításainkat nem a hagyományos bankba kell tenni, hanem ezekbe az asszociatív bankokba, ahol is az érintettek(!) ezen kibővített elvek alapján döntik el, hogy össztársadalmi szempontból mi ítéltetik hasznosnak, mire adnak hitelt, mire nem.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *